A Sentinel-2B első képei

Posted on Leave a comment

Március 7-én állították pályára, alig egy héttel később már haza is küldte első képeit a Sentinel-2B műhold.

Az európai Copernicus földmegfigyelő program nemrég felbocsátott műholdja, a Sentinel-2B – azonos felszereltségű társához, a Sentinel-2A-hoz hasonlóan – 13 színben, a látható és infravörös hullámhosszak tartományában érzékeny. Leképezési sávjuk 290 km széles. Mindkét műhold poláris napszinkron pályán kering, pálya menti helyzetüket úgy állítják be, hogy mindig a Föld átellenes pontjai fölött repüljenek.

A Sentinel-2B fedélzeti műszerével (Multispectral Imager, MSI) készített első felvételeket az olaszországi Matera melletti földi követőállomás vette. A leképezett terület a Balti-tengertől Kelet-Európán át Líbiai északi részéig húzódott. Az alábbiakban ebből a sávból mutatunk be néhány részletet. Míg északabbra az égbolt jellemzően felhős, borult volt, s így a felszínből nem sok látszott, például Olaszországban derült, napsütéses időjárás uralkodott március 15-én.

A dél-olaszországi Brindisi városa és kikötője március 15-én, a Sentinel-2B legelső képének egyik részletén. Itt úgy kombinálták a különböző hullámhosszakon készített felvételeket, hogy a kép a valóságoshoz közeli színben jelenjen meg. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA)
Crotone városa és a Colonna-fok környéke az „olasz csizma talpánál”. Ez a hamis színezésű kép a Sentinel-2B infravörös hullámhosszakon végzett méréseiből készült. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA)
Az Adriai-tenger túlpartján, Albániában a Karavastai-öböl és környéke, a természeteshez közeli színekben, a Sentinel-2B első képén. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA)

Ezek a képek egyelőre csak látványosságnak alkalmasak. Az MSI műszer kalibrációja most kezdődik, a teljes folyamat várhatóan 3 hónapig tart. Csak ezután kerülhetnek be a szolgálatszerűen készített Sentinel-2B felvételek a Copernicus program felhasználói számára hozzáférhető adatbázisba. Az első képek mindenesetre megnyugtatóan demonstrálták, hogy a műszer működőképes és „hozza” az akár 10 m-es felszíni felbontást. Így minden remény megvan arra, hogy a Copernicus optikai távérzékelő műholdjainak párosa a felszínborítás feltérképezésében, a mező- és erdőgazdálkodásban, a part menti vizek vizsgálatában, és még egy sor más alkalmazási területen hosszú időn át megbízható szolgáltatást nyújtson majd a felhasználóinak.

Kapcsolódó linkek:

Az Etna kitörése

Posted on Leave a comment

A Szicília szigetén fekvő Etna kontinensünk legnagyobb működő vulkánja. Legutóbbi hirtelen robbanásszerű kitöréséről még azon a napon, „frissen” készített felvételeket a terület fölött elrepülő Sentinel-2A, az európai Copernicus földmegfigyelő program 13 látható és infravörös színtartományban érzékeny műholdja.

(Kép: Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA)

A képhez felhasznált felvételek március 16-án, magyar idő szerint 11:45-kor készültek. A különböző hullámsávokban végzett mérésekből származó adatokat úgy kombinálták, hogy az Etnát borító hó kék színű legyen – így könnyedén megkülönböztethető a felhőktől, amelyek a valódi színeket mutató képen ugyancsak fehérnek tűnnének. A forró láva narancsszínű a műholdképen.

A jelentések szerint a kitörés során legalább tíz ember sérült meg – turisták és a BBC helyszínen forgató stábjának tagjai. Szerencsére nagyobb baj nem történt. A vulkán nyolc hónapnyi viszonylagos nyugalom után február végén aktivizálódott.

Kapcsolódó linkek:

Felhőmentes Európa

Posted on Leave a comment

Mindig süt a nap, örökké nyár van és derült idő – ha a valóságban nem is, műholdképekből mindez megvalósítható!

Ha pedig megvalósítható, akkor meg is csinálták. A Sentinel-2A műhold által 2016. májustól szeptemberig Európa különböző vidékeiről készített felvételek közül kiválogatták azokat, melyek felhőmentes körülmények között születtek. Ezeket egy egységes kinézetű, nagyítható mozaikba rendezték, amely szabadon elérhető az érdeklődők számára – ahogyan a munka alapjául szolgáló Sentinel-2A felvételekhez is minden felhasználó szabadon hozzáférhet, az Európai Unió és az Európai Űrügynökség Copernicus programjában követett adatpolitika értelmében.

A felhőmentes Európát ábrázoló műholdas mozaik, egyben a navigálási, nagyítási lehetőséget is kínáló Sentinel-2 cloudless kezdőképe. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok / EOX)

Több mint 8 billió (8 × 1012) pixel alkotja a nagy összesített műholdképet, amely az s2maps.eu címen tekinthető meg és böngészhető. Alkotói az osztrák EOX IT Services GmbH munkatársai. Közel 30 terabyte mennyiségű adatot használtak fel hozzá, ezt a cég által fejlesztett szoftver és más, nyílt forráskódú számítógépes programok alkalmazásával dolgozták fel automatikus üzemmódban, azonosítva a felhőmentes képpontokat és a valóságoshoz közeli színeket előállítva a Sentinel-2A különböző hullámhosszakon végzett mérései alapján.

Egy magyarországi példa: a Velencei-tó és környéke 2016 nyaráról, a Sentinel-2A műhold felhőmentes űrfelvételei alapján. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok / EOX)

Kapcsolódó linkek:

Pályára állt a Sentinel-2B

Posted on Leave a comment

Az európai Copernicus földmegfigyelési program legújabb műholdja, a 13 látható és infravörös hullámhosszon érzékeny Sentinel-2 sorozat második tagja, a Sentinel-2B magyar idő szerint 2016. március 7-én 2:49-kor startolt Francia Guyanából, a Kourou űrközpontból, egy Vega hordozórakétával.

A Vega rakéta VV09 jelű startját mutató videó. (Forrás: ESA / CNES / Arianespace )

A Sentinel-2 műholdak közül az első, a 2A jelű 2015. június 23-án állt pályára. A Sentinel-2B is hasonló (786 km magas poláris napszinkron) pályára kerül, de keringése közben mindig a Föld szemben levő pontja fölött repül majd. Így a két műholdból álló rendszer még rövidebb visszaérési idővel képes felvételeket készíteni a földfelszín adott területeiről. Öt nap leforgása alatt teljes egészében fel tudják mérni a 84°-os északi és déli szélességek közötti területeket. A Sentinel-2 műholdak 13 színben (443 nm és 2190 nm közötti hullámhosszakon), 290 km széles sávban képezik le a felszínt. A Sentinel-2B beüzemelése és kalibrációja a startot követően néhány hónapot vehet igénybe. Utána válnak majd elérhetővé a szolgálatszerűen gyűjtött adatok a Copernicus felhasználók számára.

A start közvetítésének teljes, 1 óra 50 perces változata a Guyana Űrközpontból, Kuorouból. (Forrás: ESA / CNES / Arianespace )

#Sentinel2Go: a Sentinel-2B indítása kapcsán március 6-ról 7-re virradóra az ESA darmstadti irányítóközpontjában (European Space Operations Centre, ESOC) nagyszabású médiaeseményen vehettek részt a meghívottak, 100 kiválasztott érdeklődő a közösségi oldalakról, hivatalos vendégek, valamit a Copernicus adatok felhasználóit képviselő szakértők. A teljes közvetítés ideje 2 óra 50 perc. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

A San Joaquin-völgy süllyedése

Posted on Leave a comment

Nemrég egy bejegyzésünkben Sentinel-1 műholdképek segítségével Kaliforniába, a San Joaquin-völgybe látogattunk. Akkor arra mutattunk példát, hogy az apertúraszintézises radarmérések (Synthetic Aperture Radar, SAR) amplitúdóképei alapján hogyan lehet információt nyerni a felszínborítás változásairól: a tározókban a vízfelület hirtelen növekedéséről, a mezőgazdasági táblákban a növényzet fejlődéséről, átalakulásáról. A radarmérések azonban nem csak erre jók. Műholdradar-interferométeres technikával (Interferometric SAR, InSAR), a több időpontban végzett mérések fázisinformációjának feldolgozásával a felszín függőleges mozgásai térképezhetők fel.

Nem csupán Kalifornia, de az egész Egyesült Államok egyik legtermékenyebb mezőgazdasági termőterülete a San Joaquin-völgy. Már közel egy évszázada, az 1920-as évek óta tudják, hogy a talajvíz intenzív kivonásával járó öntözéses gazdálkodás a felszín süllyedésével jár. Egyes helyeken mostanra ez a süllyedés a 8,5 métert is elérte! A vizet a földművesek kutak ezreiből veszik ki, a folyamat hosszan tartó száraz időszakok alatt természetesen felgyorsul. Ilyen szárazság sújtotta a vidéket az elmúlt években is.

A felszínsüllyedés komoly fejfájást okoz a helyi vízügyi hatóságoknak, mivel a változások következtében megsérülhetnek a vízvezetékek, gátak, hidak és utak is. A hosszú évtizedek óta tartó, térbeli eloszlását tekintve nem egyenletes süllyedés nyomán nem csak a vonalas infrastruktúrák, de számos kút is használhatatlanná vált. A folyamatos vízkivétel és süllyedés következtében végérvényesen, visszafordíthatatlanul csökkenhet a talaj mélyebb rétegeinek víztározó kapacitása, vagyis akkor sem töltődik fel egészen a talajvízkészlet, ha netán hosszabb időre csapadékossá válik az időjárás. Mindez a jövőre, az öntözéses mezőgazdaság hosszabb távú fenntarthatóságára nézve kedvezőtlen kilátást jelent. A vízkivétel okozta felszínsüllyedés sokba is kerül. Bár pontos, minden részletre kiterjedő számítások nem állnak rendelkezésre, a szövetségi és állami vízügyi szervezetek 1960 óta mintegy 100 millió dollárt költöttek csak a sérült infrastruktúra javítására.

A jelenleg aktuális felszínsüllyedés felmérésére a kaliforniai állami vízügyi szervezet (Department of Water Resources, DWR) nemrég megbízást adott a NASA Sugárhajtás Laboratóriuma (Jet Propulsion Laboratory, JPL) számára. Ők a levegőből, pilóta nélküli repülőgépekről végzett, valamint műholdak által szolgáltatott radarmérések alapján, interferométeres módszert alkalmazva végezték el a feladatot. A 2015 augusztusában publikált előzetes tanulmány a 2006 és 2015 közötti időszakra vonatkozott, de a folytatódó extrém száraz időjárásra tekintettel a DWR-nél a legfrissebb, 2015-ös és 2016-os folyamatokra is kíváncsiak voltak.

Számos problémás helyszínt sikerült azonosítani, ahol a süllyedés 2015 után sem állt meg. Ilyeneket mutat az alábbi térkép, amely az európai Copernicus program Sentinel-1A radaros műholdja adatainak felhasználásával készült. Van, ahol a felszín évente akár 60 cm-t is süllyed.

A színskálán a Sentinel-1A 2015. május 7. és 2016. szeptember 10. közötti radarmérései alapján meghatározott, 60 cm-t is elérő felszínsüllyedés a kaliforniai San Joaquin-völgy néhány települése környékén. (Kép: Copenicus Sentinel adatok / NASA Earth Observatory, Joshua Stevens / NASA JPL, Tom Farr, Cathleen Jones)

A JPL szakemberei számos helyen feltárták a felszínsüllyedés történetét. Kimutatták, hogy hosszabb esős időszakok után, amikor a csapadék elegendő a mezőgazdaság igényeinek kielégítésére – ilyen volt például 2015-2016 tele –, a süllyedés lelassul, bár a talajvíz visszaszivárgása és felgyülemlése nem azonnal történik, hosszabb időt vesz igénybe. A legnagyobb süllyedéssel érintett területek azonosítása segíthet a hatóságoknak a helyi probléma kiváltó okának azonosítására, ami gyakran egy a süllyedő „teknő” közepén levő, intenzíven használt vízkivételi helyre, kútra vezethető vissza.

A fenti kép nagyobb területet mutató változata.

A DWR vezetője szerint a radaros mérések alaján kimutatott jelenlegi felszínsüllyedés aggasztó és fenntarthatatlan folyamat. Veszélyezteti a több millió ember ellátásáért felelős infrastruktúrát, és végső soron a talajvíz mértéktelen felhasználása oda vezethet, hogy magát a vizet nem tudják majd eljuttatni oda, ahol szükség van rá.

Kapcsolódó linkek:

Copernicus felszínborítási adatok

Posted on Leave a comment

A Copernicus felszínfigyelő szolgáltatása (Copernicus Land Monitoring Service, CLMS) műholdas adatok alapján bármely felhasználó számára szabadon hozzáférhető információt nyújt a felszínborítással, a földhasználat típusaival kapcsolatban. A rendelkezésre álló és szakértők által feldolgozott, értelmezett és rendszerezett – esetenként helyszíni adatokkal kiegészített – műholdas mérésekből a felszínborítás hosszú évek alatt bekövetkező változásai is nyomon követhetők, ahogy például a növényzet és a felszíni vizek állapota is. Az információ a döntéshozók és a vállalkozások, de akár magánemberek számára is elérhető, regisztrációt követően díjtalanul. Ez talán a világon a legösszetettebb műholdas felszínmonitorozó szolgáltatás, amely globális, európai és helyi szintű információval is szolgál. Hogyan alakul a városiasodás, a települések terjeszkedése a természetes környezet rovására? Hogyan változik az erőterületek nagysága? Hogyan hat a növényborítottság csökkenése a talaj minőségére? Hogyan alakulnak a várható terméshozamok? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresik a választ a felhasználók.

A Copernicus program részeként működő szolgáltatás koordinálásáért az Európai Bizottságtól (European Commission, EC) kapott megbízás alapján az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environment Agency, EEA) és a Közös Kutatóközpont (Joint Research Centre, JRC) a felelős. Az alábbi rövid (angol nyelvű) videót nemrég az EEA tette közzé, hogy bemutassa a CLMS működését és szolgáltatásait.

 

 

Magyarországon Budapest Főváros Kormányhivatala Földmérési, Távérzékelési és Földhivatali Főosztályának (2017 előtti nevén a Földmérési és Távérzékelési Intézetnek) a munkatársai vesznek részt a Föld felszínének monitorozására létrehozott európai rendszer munkálataiban. Honlapjukról Magyarország területére a felszínborítási adatbázisok nemzeti (EOV) vetületben is elérhetők.

Kapcsolódó linkek:

Kaliforniai víztározók, radarképen

Posted on 1 Comment

Legutóbbi blogbejegyzésünkben a kaliforniai Oroville-tározót mutattuk be a Sentinel-2A optikai műholdképein, amelyek közül az egyik a közelmúltbeli nagy esőzések előtt, 2016 decemberében, a másik pedig idén január végén készült. A változások szembetűnőek voltak. Most egy olyan képet tettek közzé az ESA honlapján, amely három kisebb kaliforniai tározót mutat. A képet azonban radaros adatokból, a Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-1 műholdjainak mérései alapján állították össze.

A látványos, hamis színezésű képhez 2016. december 15-én és 2017. január 26-án készült Sentinel-1 radarméréseket használtak. A változások érzékeltetésére szolgálnak az élénk színek, amelyek akár egy modern festményre emlékeztető kinézetet kölcsönöznek a képnek. (Forrás: Copernicus Sentinel adatok 2016 és 2017 / ESA)

Több évig tartó száraz időszakot követően Kaliforniában nemrég heves esőzések voltak. A tározók korábban leapadt vízszintje hirtelen megemelkedett. A San Joaquin-völgy egy részletét mutató kombinált radarképen három víztározó látható, a Kawhea-tó (Lake Kawhea, jobbra fent), a Bravo-tó (Bravo Lake, tőle balra) és a Success-tó (Lake Success, jobbra alul). A vörös szín jelzi a decembertől januárig megnövekedett vízfelületet. A Success-tó esetében a hatóságoknak el kellett kezdeniük a víz leeresztését is, mivel a tározóban a víz megközelítette a maximális mennyiséget.

A kép egy kinagyított részletén a Success-tó (jobbra) és környéke, középen Porterville városával.

A probléma most épp az ellenkezője annak, amivel a San Joaquin-völgyben korábban küzdöttek. Ez egy fontos mezőgazdasági terület, ahol többek közt szőlőt, gyapotot, gyümölcsöket termelnek. A terméshozamot nagyban meghatározza a csapadék és az öntözővíz mennyisége, ami az előző években vészesen alacsony volt. A kombinált radaros műholdképen is kirajzolódnak a mezőgazdasági táblák. Az eltérő színű, geometrikus mintázatú foltokra a magyarázat ugyancsak a változás. A decemberi és januári felszínborítási állapot közötti látható különbséget például a növényzet fejlődése vagy a termés idő közben megtörtént betakarítás okozhatja.

A képet – amelynek a jobb oldalán a Sierra Nevada lejtői is feltűnnek – az ESA heti földmegfigyelési videósorozatában mutatták be.

Kapcsolódó link:

Szárazság után áradás

Posted on Leave a comment

Észak-Kaliforniában az Oroville-tározó tartalék túlfolyójának sérülése miatt február közepén elővigyázatosságból közel 200 ezer embert telepítettek ki lakóhelyéről.

Az Egyesült Államok egyik legnagyobb víztározójában a szokatlanul heves esőzések miatt gyűlt fel nagy mennyiségű víz. Az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2A műholdjával készített képek illusztrálják, milyen gyorsan változott meg a helyzet az elmúlt időszakban egyébként szárazság által sújtott Kaliforniában. Az első műholdkép 2016. december 21-én készült, a második alig egy hónappal később, 2017. január 30-án. Mégis első pillantásra is feltűnőek a különbségek.

A Sentinel-2A valódi színeket mutató képei a kaliforniai Oroville-tározóról 2016. december 21-én és 2017. január 30-án készültek. (A két képből összeállított animáció itt megtekinthető. Forrás: Copernicus Sentinel adatok 2016 és 2017 / ESA)

A decemberi képen a tározó partvonalából az alacsony vízállás miatt sokkal több látszik. A völgyzáró gáttól északra levő szigetek pedig januárra szinte teljesen eltűntek a megemelkedő vízszint következtében. A víz színében is lényeges eltérés mutatkozik: a decemberi világos árnyalatot januárra sötétebb szín váltotta fel, miután a kiadós esők rengeteg hordalékot szállítottak a tározóba. Míg az első képen a túlfolyó víz levezetésére szolgáló meder száraz, a másodikon már jól kivehetően vízzel teli. A mostani az első alkalom a tározó fél évszázados fennállása óta, hogy itt egyáltalán víz folyik el a tározóból. Ez az az elhanyagolt tartalék túlfolyó, amelynek a sérülése és a felgyülemlett nagy víztömeg miatt óvintézkedéseket kellett hozni a lakosság védelmében.

235 m-es magasságával az Oroville-gát a legmagasabb az Egyesült Államokban, a víztározó kapacitása pedig a második legnagyobb az országban. Szerepe az öntözővíz-ellátás és árvízi szabályozás, illetve elektromos energiatermelés. A közelmúltban a tározóról készült műholdképeket még a súlyos kaliforniai szárazság hatásainak bemutatására használták…

Kapcsolódó cikkek:

Zöld jelzés a Sentinel-2B-nek

Posted on 1 Comment

Rövidesen indulhat a Copernicus program következő földmegfigyelő műholdja, az optikai és infravörös hullámhosszakon érzékeny Sentinel-2B.

A múlt héten, egy hónappal a tervezett start előtt a műhold földi kiszolgáló rendszerének minden elemét – a berendezéseket, a hálózatokat – késznek találták arra, hogy a majdan felbocsátandó műhold irányítását ellássák. Ezen tehát nem múlhat, hogy a Sentinel-2B pályára álljon.

A háttérben az ESA két szakembere, Pier Paolo Emanuelli (a repülésirányítás vezetője, Flight Operations Director, FOD) és Paolo Ferri a fő irányítóteremben (European Space Operations Centre, ESOC, Darmstadt, Németország) a Sentinel-2B-ről beszélgetnek. (Kép: ESA / P. Shlyaev)

A start várható időpontja március 7-én magyar idő szerint 2:49. A helyszín Kourou (Francia Guyana), a hordozórakéta a szilárd hajtóanyagot használó Vega lesz. A darmstadti irányítók a Földről való felemelkedést követően 58 perc elteltével veszik át a „hatalmat” az addigra önállósodó űreszköz fölött.

Eközben a Sentinel-2B-t már Dél-Amerikában készítik fel az indításra.

2017. január 5-én Hollandiából Francia Guyanába repítették az ESA technológiai központjában tavaly június óta különböző teszteken átesett Sentinel-2B műholdat. (Kép: ESA)
Kourouban, a starthely közelében végzik el az utolsó előkészületeket és teszteket, valamint a Sentinel-2B hajtóanyaggal való feltöltését. (Kép: ESA)

A Sentinel-2 sorozat műholdjai közül az első, a 2A jelű 2015. június 23-án állt pályára. Azonos felszereltségű társa, a hamarosan felbocsátandó Sentinel-2B hasonló pályára kerül, de keringése közben mindig a Föld szemben levő pontja fölött repül majd. Így az immár két műholdból álló rendszer még rövidebb visszaérési idővel képes felvételeket készíteni a földfelszín adott területeiről. A Sentinel-2 műholdak 13 színben, 290 km széles sávban képezik le a felszínt. A Sentinel-2B beüzemelése és kalibrációja a márciusi startot követően néhány hónapot vehet igénybe. Utána válnak majd elérhetővé a szolgálatszerűen gyűjtött adatok a Copernicus felhasználók számára.

A poláris napszinkron pályán keringő két Sentinel-2 műhold képeivel így fedi le fokozatosan, 5 naponként az egész Föld felszínét. (Forrás: ESA / ATG medialab)

Kapcsolódó linkek:

Jégtorlaszok a Dunán

Posted on Leave a comment

Az optikai és radaros Sentinel műholdakkal nyomon követhető a dunai jégzajlás, a jégtorlaszok kialakulása, majd a magyar jégtörők munkájának eredménye a Duna szerbiai és horvátországi közös szakaszán. Az elmúlt napokban a Sentinel-2A műhold optikai felvételein mutattuk be a szokatlanul hosszú ideig tartó hideg időjárás következtében január első felében a Dunán kialakult jégzajlást, a Dunakanyar és Budapest környékén. Most délebbre, Magyarország határain is túl követjük a jéghelyzet alakulását, ahol a Magyarországról érkező négy jégtörő hajó bevetésére volt szükség, a torlaszok okozta károk és a jeges árvíz elkerülése érdekében.

Az alábbiakban a Geo-Sentinel a blogban bemutatja, hogy az európai Copernicus földmegfigyelő program műholdas észleléseiből származtatható információ milyen sokoldalúan alkalmazható a helyzet áttekintésére, a jéggel borított folyószakaszok azonosítására, a jégborítás mértékének és változásának megfigyelésére. Az általunk feldolgozott észlelések a Európai Űrügynökség Sentinel adatbázisából származnak. A Sentinel műholdak szolgálatszerűen végzik méréseiket, melyek feldolgozásával és elemzésével a mostanihoz hasonló extrém körülmények között is hozzájárulhatnak a helyzet felméréséhez és a hatékony védekezés tervezéséhez.

A Duna Apatin és Vukovár közötti szakaszának részlete január 15-én, a Sentinel-2A képén. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2017 / Geo-Sentinel) – nagy felbontásban itt letölthető

Az elsőként bemutatott kép a Sentinel-2A műhold felvételeiből készült, a 2017. január 15-én érvényes állapotot mutatja, a valódihoz közeli színekben. Jól felismerhető rajta a Duna északról dél felé kanyargó szalagja. Ezen a szakaszon a Duna határfolyó Szerbia (keleten) és Horvátország (nyugaton) között. A kép alsó felén a Dálya melletti kanyarban szembetűnő a folyót teljes szélességében kitöltő, összefüggő fehér jégtorlasz. Megfigyelhető továbbá az attól északabbra található Apatinnál a már járható, áttört jég is.

Az optikai műholdfelvételek alkalmazását azonban nagyban korlátozza, hogy csak nappali megvilágítás és derült idő mellett tudják a tájat leképezni. Ezzel szemben az apertúraszintézis elvén működő, a saját maguk által kibocsátott jelekkel aktív távérzékelést végző radaros műholdak – mint amilyenek a Sentinel család 1A és 1B jelű tagjai – éjszaka és borult, ködös, párás időben is használhatók a vizsgált jelenségek műholdas felmérésére és nyomon követésére, ahogy az demonstrációnkból is látható. Lényeges azt is kiemelnünk, hogy a Sentinel-1 műholdak felszálló és leszálló műholdpályán és éjszaka is észlelnek, ezáltal jelentősen növelve az elérhető adatok gyakoriságát. Vizsgált területünk ráadásul két, egymással átfedő észlelési keret határán található, így 1-4 naponta garantáltan kapunk adatot. Ezzel szemben a Sentinel-2 optikai felvételei esetében a visszatérési idő 10 nap, de a fent említett időjárási okok miatt előfordulhat, hogy akár egy hónapig is használható információ nélkül maradunk.

A következő képet a Sentinel-1A radarműhold január 16-án gyűjtött adataiból készítettük. Az amplitúdókép monokróm, a felszínről visszaszórt radarjelek különböző polarizációjú összetevőinek mesterséges színezésével esetünkben a folyami jég láthatóvá válik.

A Duna Apatin és Vukovár közötti szakaszának részlete január 16-án, a Sentinel-1A hamis színezésű radarképén. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2017 / Geo-Sentinel) – nagy felbontásban itt letölthető

Mivel a vízszintes felületekről nem verődik vissza a műhold irányába jel, a fenti radarképen a nyílt vízfelületek és az állóvízi jég sötétnek mutatkozik. Azonban a folyami jég egyenetlen jégfelületeinek tulajdonságai egészen mások, a visszaszórt radarjelek miatt így szinte „világít” a dályai kanyar jégtorlasza a Dunán. A két fenti észlelést összehasonlítva látható a jéggel borított felület drámai növekedése. Ezért a jégtorlasz kialakulásáról, növekedéséről, a jégtörési munkálatok hatásáról és a teljes áttörésről begyűjtöttük és feldolgoztuk a rendelkezésre álló műholdas adatokat.

A fenti animáción nyomon követhető, hogy január 14-én már igen erősen torlódott a jég ezen a szakaszon, másnapra a feltorlódott jég elérte Dálya település vonalát. Reggelre a jégtorlasz kb. 3 folyamkilométert növekedve túlnőtt a Dálya feletti kanyarulaton, majd egy nap elteltével további megközelítőleg 3 km-rel hosszabb lett a folyó teljes szélességét kitöltő jégtorlasz. Az áttörési munkák kezdetén nagyjából 10 fkm hosszú torlasz állt a magyar jégtörő hajókkal szemben. A január 21-ei felvételen látható a megkezdett jégtörés hatása, míg a 22-ei felvétel már tisztán mutatja a sikeres áttörést és a megnyitott átjárót a jégdugó felső részén is.

A bemutatott lokális esetnél tovább tekintve érdemes hangsúlyozni, hogy a műholdas adatokkal akár a teljes országra vonatkozóan egységes felmérést lehet végezni, belvíz, árvíz és számos más felszínváltozás nyomon követésére.

További részletes információ, képek és videók a jéghelyzetről és az intézkedésekről az alább megadott helyeken érhetők el: