A földrengés hatása, részletesebben

Posted on

Hála a Sentinel-1 műholdaknak és a gyors adatfeldolgozásnak, néhány nap alatt teljes képet kaptak az olaszországi földrengést követő felszínmozgásokról.

A Richter-skála szerint 6,5-es erősségű rengés október 30-án volt Olaszország középső részén. Ahogy az elmúlt napokban már beszámoltunk róla, a Perugiától 65 km-re délkeletre fekvő régióban jelentős épületkárok keletkeztek, sok ember megsérült, illetve elveszítette otthonát.

Milyen átalakító hatással volt a természeti katasztrófa a környező felszínre? Ennek vizsgálatára módot ad az apertúraszintézis elvén működő radaros műholdak adatainak interferometrikus feldolgozása. Arról van szó, hogy összehasonlítják az adott területről a földrengést megelőzően és közvetlenül utána készített radarméréseket. Egy-egy ilyen méréspárból a felszínnek a műholdirányú elmozdulására lehet következtetni. Az európai Copernicus program poláris pályán keringő C-sávú radarműhold-párjának tagjai, a Sentinel-1A és -1B hat naponta követik egymást egy adott terület fölött, ugyanabból az irányból (északról délre, vagy délről északra) elrepülve. Az első eredmények – amiket mi is ismertettünk – az egyik repülési irányra vonatkoztak, és helyenként akár 70 cm-t elérő műholdirányú felszínmozgásra utaltak.

Azóta sikerült begyűjteni és feldolgozni a másik repülési irányból származó adatokat a rengés utánról is. Mivel a műholdak a radarjeleiket nem függőlegesen, hanem oldalirányban bocsátják ki a Föld felé, a geometriai elrendezés miatt a kétféle interferométeres feldolgozás eredménye alapján a szakemberek információt nyerhetnek a felszínmozgás függőleges, illetve kelet–nyugati irányú összetevőiről is. A 36 éve a legerősebb olaszországi földrengés esetében az alábbi térképek mutatják ezeket. A műholdradaros eredmények nagy előnye, hogy nem csak néhány mérési pontra, de egy kiterjedt felszíndarabra szolgáltatnak adatokat. A Sentinel esetében ehhez még a gyorsaság is járul. A két műholdat tartalmazó rendszer tervezésének köszönhetően mindkét irányban 6-6 naponta készülnek új mérések. Az adatok a mérések után órákon belül szabadon hozzáférhetők, így a szakembereknek azonnal lehetőségük van a feldolgozásra.

oct30-ew
A térképen a legnagyobb vízszintes felszín-deformáció Montegallo körzetében 40 cm keleti irányban (kék), Norcia térségében 30 cm nyugati irányban (piros színnel). (Kép: Copernicus Sentinel data 2016 / ESA / CNR-IREA)
oct30-vert
Castelluccio körül 60 cm-t süllyedt (piros), míg Norcia mellett 12 cm-t emelkedett (kék) a földfelszín a földrengés után. (Kép: Copernicus Sentinel data 2016 / ESA / CNR-IREA)

A Sentinel-1 mellett más radaros műholdak is szolgáltatnak adatokat, például az X-sávú olasz COSMO-SkyMed rendszer.

Az Appennini-félszigeten gyakoriak a földrengések, számos törésvonal húzódik itt. Az ok a földkéreg kőzetlemezeinek lassú, folyamatos mozgása. Eközben mechanikai feszültség halmozódik fel, ami időnként a törésvonalak mentén rengések formájában felszabadul, miközben a lemezdarabok hirtelen, nagy mértékben el is mozdulnak egymáshoz képest. Ebből adódik a műholdradar-interferometriás módszerrel jól kimutatható felszínváltozás.

A térség tektonikáját meghatározza az Afrikai-lemez közeledése és ütközése az Eurázsiai-lemezzel. Ezen belül az ütközőzónában levő kisebb darabok, mikrolemezek mozgása alapvető. A mostani eseményért is az Adria-mikrolemez a felelős, amely nem csak az Appennini-félsziget, de Közép-Európa és így Magyarország tektonikáját is meghatározza. Ez a Nyugati-Alpokban elhelyezkedő pólus körüli az óramutató járásával ellentétes elfordulást mutat. A mostani földrengés helyén, Olaszország közepén ez széthúzó jellegű deformációnak felel meg. A felső ábrán látható műholdradaros elmozdulástérképről is leolvasható, hogy a törésvonal keleti oldalán még keletebbre, a nyugat oldalon az ellenkező irányba történt jelentős elmozdulás. A jelentős süllyedés a két terület között következett be (alsó ábra).

Az Adria-mikrolemez mozgása egyébként a „másik oldalon” az Alpokkal és a Dinaridákkal való ütközésben nyilvánul meg. A Pannon-medencében ez jellemzően kelet–nyugati, északkelet–délnyugati irányú összenyomódást okoz a több évtizedes műholdas helymeghatározó (GPS) mérések szerint. Az Alpokon és Dinaridákon túl is még megmaradó mozgási energiát nyeli el a Pannon-medence, s ez az, ami Magyarország földrengés-tevékenységéért felelős. Ez ugyanakkor szerencsére jóval elmarad az olaszországitól, ahol a közeli jövőben is számítani kell akár hasonló magnitúdójú rengések előfordulására.

Kapcsolódó linkek: