Bering-tenger

Posted on

Nyílt víz, tengeri jég, szigetek, behavazott szárazföld, Kármán-féle örvénysort kirajzoló felhőzet – mindez egy műholdképen.

Az Alaszkai-félszigettől északkeletre található az Észak-Amerikát és Eurázsiát elválasztó Bering-tenger. Ide látogatunk el az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-3A műholdjának segítségével. A 2016 februárjában pályára állított Sentinel-3A elsődleges feladata az óceánok, tengerek és szárazföldek színének vizsgálata 21 optikai és infravörös hullámhosszon. Emellett az óceán hőmérsékletét mérő infravörös és a vízszint magasságát figyelő radaros berendezés is repül a fedélzetén.

A Bering-tenger egy részlete a Sentinel-3A műhold OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) műszerével, március 26-án. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A műholdkép felső részét a tengeri jég dominálja. Ennek mennyisége, kiterjedése évszakonként változó. Fontos szerepet játszik a tenger élővilágának rendszerében. A jégtáblák aljához tapadó algák a tavaszi olvadást követően, a tápanyagban bővelkedő, alacsony sótartalmú vízben gyors fejlődésnek indulnak. Ezzel kitűnő tápanyagot szolgáltatnak a tengeri tápláléklánc magasabb szintjein elhelyezkedő élőlények számára.

A kép jobb felső sarkában az egyenletes fehér felület Alaszka hóval borított szárazföldjének egy kis részlete. Mellette a tengeri jéggel körülvett Nunivak-sziget ugyanilyen színt mutat, a felületes szemlélő számára úgy tűnhet, mintha egy nagy egybefüggő jégtábla volna.

A kép közepén a két apró, de jégmentességük révén feltűnőbb színű folt a Pribilof-szigetek két tagja, Saint Paul és Saint George látható. A becslések szerint évente kétmillió tengeri madár fészkel ezeken a szigeteken.

A műholdkép egy kinagyított részlete a zöldesbarna árnyalatú, jégmentes tengerrel körülvett Pribilof-szigetekkel (balra fent) és a Kármán-féle örvénysorral. Jobb oldalt épp belóg a képbe az Unimak-sziget, amely az Aleut-szigetlánc legnagyobb területű szigete.

Jobb oldalt a legfeltűnőbb jelenség az örvénylő mintázatot mutató felhőzet. Ez a Kármán-féle örvénysor szép példája. Kármán Tódor adott először magyarázatot a súrlódó közegbe helyezett testek mögött keletkező turbulens áramlásokra. A közeg ebben az esetben a levegő, az áramlás a szél, az akadály pedig, amely mögött a két oldalon felváltva leszakadó, ellentétes forgásirányú örvények keletkeznek, a műholdkép legszélén épp hogy látható vulkanikus eredetű Unimak-sziget. Az örvénylő mintázatot a felhők rajzolják ki.

A műholdkép és leírása nemrég szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában.

Kapcsolódó linkek: